Csak a gubó öregszik.
 A benne várakozó lepke soha!
Müller Péter

Húúú de régen jártam itt...

Most

" Egyik kezemet a boldogság a másikat a bánat fogja.

 Mikor megvan már mindened és mersz boldog lenni szeretsz és viszont szeretnek, azt hiszed ennél több már nem jár.

 Elakarod engedni a bánatot, mire ő belemar a kezedbe figyelmeztetve tőle soha nem szabadulsz

. A boldogság múlandó, aki szeret megfog bántani. Igaza volt így lett, és most szorítanám a boldogságot de ő menni akar mondván neki már semmi dolga velem."
/iSM/

"Mit mondjak leveledre?

 Nem ver le oly nagyon, tudatod: nem szeretsz.

 De tizenkét oldalon!"

 Heinrich Heine)

 "Vannak nők, akiken minden smakkol,
azt szoktuk mondani, hogy tökéletesek
. Minden arányos, minden a helyén van
. Szépek, mert átlagosak.
 És vannak, akik szépek, mert érdekesek
. Mert csak egy van belőlük." 
(Szendi Gábor) 

Johann Wolfgang Goethe: Valódi élvezet

S ha ád az ég egy édes órát,
S beszélhetünk szerelmesen,
Akkor se kérem ajka csókját,
Csak hangját, csak szavát lesem.
Mily elme, mely mind gazdagabban
Csillogtat rejtett érdemet!
Tökélyes ő - talán csak abban
Hibás, hogy engemet szeret.

"S ha minden gyűlölet kivész belőle,
Gyökeresen ártatlan lesz a lélek,
És rájön: önmagától
Retteg, s örül, magától bátor."
William Butler Yeats

Juhász Gyula.:Első szerelem,

Egész szerelmem annyi volt csak: Hogy láttalak, szemedbe néztem, Egy mosolygásod volt csak minden, De nekem elég volt egészen. És én úgy őrzöm e mosolygást, Miként a napsugárt a tenger, Elrejtve mélyen, szomorúan És - végtelen nagy szerelemmel

Ady Endre: Elfogyni az ölelésben

Szájon, mellen, karban, kézben, Csókban, tapadva, átkosan Elfogyni az ölelésben: Ezt akarom. Epében, könnyben és mézben, Halálosan, tudatosan Elfogyni az ölelésben: Ezt akarom. Ilyen nagy, halk, lelki vészben Legyek majd csontváz, víg halott Elfogyni az ölelésben: Ezt akarom.

Reményik Sándor

Reményik Sándor



Én nem félek a széthulló világtól.
Amíg a lelkem erős sziklafészek,
Én csak széthulló önmagamtól félek.
Attól, hogy sorsom kérdéseire
Nem csendül bennem méltó felelet.
A terméketlen fájdalomnak kelyhe
Múljék el tőlem Uram, ha lehet

Szép Ernő (1884-1953) Gyermekjáték (1912)

Észrevesz az isten engem,
Megszólalok a nagy csendben:
'Kérem, én még nem játszottam,
Nem játszottam,
Nem játszottam,
Játszani szeretnék mostan.'

Rome Puzzle FLASH - Play Free Flash Games Online at Y3.com

Rome Puzzle FLASH - Play Free Flash Games Online at Y3.com

Szalézi (Szt.) Ferenc A kereszt

Szalézi (Szt.) Ferenc
A kereszt

Azt a keresztet, ami most annyira nyomja válladat,
Mielõtt elküldötte volna hozzád az Úr,
Mindenható szemével megszemlélte,
Isteni értelmével átgondolta,
Bölcs igazságosságával megvizsgálta,
Szeretõ irgalmával átmelegítette.

Mind a két kezével megmérte,
Hogy egy milliméterrel se legyen nagyobb,
Egy milligrammal se nehezebb a kelleténél.

Azután megáldotta szent nevével,
fölkente kegyelmével,
beléje lehelte vigaszát,
és még egyszer rád és bátorságodra pillantott.

Így érkezett a mennybõl a kereszt,
mint Istened szeretetének irgalmas ajándéka.

József Attila - Az a szép régi...

József Attila - Az a szép régi....


"Elnézném, amint egyszer csak tétovázva, lassan,
mint aki gondol egyet a susogó lugasban,
föláll és szertepillant és hirtelen megindul
és nekivág az útnak, mely a kert bokrain túl
ott lappang, elvezetni a távolokon által,
két oldalán a búcsút integető fákkal."

Gámentzy Eduárd :Most Ő jön. .

Gámentzy Eduárd :Most Ő jön. . .

Szóba álltam Istennel miattad!
Letérdeltem, elmondtam száz imát.
Segít majd, mert nagyon rég nem kértem,
Csak adtam, amit tőlem megkívánt.

- Sorolhatnám! – Mi értelme lenne?
Nem számít már, hogy mikor mit kapott.
- De most ő jön! – Tudja jól, hisz’ eljött,
S lehajtott fejjel végighallgatott!

Várnai Zseni: Éveim

Várnai Zseni

Éveim

Amikor negyven éves lettem,
nagyon sokalltam ezt a számot;
egy évecskét hát letagadtam,
hosszabbítván az ifjúságot.

Nem tudtam akkor, mily parázslón
ifjú, aki csak negyven éves,
s magamat csalva ragaszkodtam
ahhoz az egy ellopott évhez.

Mikor azután ötven lettem,
- de csak negyvenkilencet mondtam -,
ma már tudom, - én balga lélek,
akkor is még, mily ifjú voltam.

És egyre szörnyűbb évek jöttek:
milliók haltak, ifjan égtek...
nem számoltam már életemmel,
mindegy volt már: mióta élek.

Mindegy volt már, hogy meddig élek,
- sorsom a messzi csillagokban, -
harcoltam, írtam? árva lélek,
egy elvadult embervadonban.

Hány év repült el így fölöttem,
lehetne száz, vagy ezer év is,
volt úgy, hogy majdnem összetörtem,
aztán szívem föléledt mégis.

Élek, mint ősi tölgy az erdőn,
évgyűrűimmel megjelölve,
s lombkoronás, magas fejemmel
zúgom a dalt, - tán' mindörökre!

A kertész

Rabindranat Tagore

A kertész


Titkos szavak

Nyakamba tennéd friss virágfüzéredet, kedvesem?
Hiszen tudod, koszorúmat azoknak fontam,
akik a képzeletemben élnek,
akik egy nem létező ország nem létező földjén laknak,
akikről a költő dalt énekel.

Szívet cserélni, kedvesem, késő,
túl késő van már az élet illatát egyetlen virágba zárni.
-- szétosztottam mindenem.
Tudod-e a varázsigét?
Valaki tudja-e a titkos szót, amely összegyűjtené,
és bezárná a szívembe, amit szétosztogattam?
Nem tehetek semmit a szívemmel -- a szívem mindenkié.

(Vágó Gy. Zsuszsanna fordítása)

 

Ha tetszik amit látsz ..adj egy szál rózsát:)

Fekete István:Hallgatom a szívem

Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta,
a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt,
és a gondolatok a fejemben születtek,
mint az ég távoli villódzása,
de mindezt a szívem gyűjtötte össze,
és belőle lett minden, ami Szeretet."

Fekete István