Szerelem..szerelem...
| B. Radó Lili Messze szálló dal Magányos vándort messze utadon mindenütt utolér a gondolatom. Tudom, hogy hol vagy és merre jársz, tudom, mid hiányzik és mire vársz, tudom, kit szeretsz és kitől kell válnod, tudom a nappalod s tudom az álmod. Tudom, ha ajkad mosolyra bágyad, tudom a kínod és tudom a vágyad, tudom az ujjongásod és a lázad, tudom, ha dac hajt s űz az alázat, tudom, ha béke enyhít s hív a harc S tudom, hogy rólam tudni sem akarsz. | ||||||||||||
 Kosztolányi Dezső: Már néha gondolok a szerelemre Milyen lehet - én Istenem - milyen? Találkoztam tán véle messze-messze, valahol Andersen meséiben? Komoly és barna kislány lesz. Merengő. A lelke párna, puha selyemkendő. És míg a többiek bután nevetnek, virágokat hoz majd a kis betegnek. Ágyamhoz ül. Meséskönyv a szeme. Halkan beszél, csak nékem, soha másnak. Fájó fejemre hűs borogatást rak. És kacagása hegedű-zene. Egy lány, ki én vagyok. Hozzám hasonló. Különös, titkos és ritkán mosolygó. Az éjbe néző. Fáradt. Enyhe. Csöndes. Csak széttekint és a szobánkban csönd lesz. 
Ez a ma a béke napja volt s a málna ízű csendé, a nap ma egész nap sütött s az est most hűvös szentély. Szívem ma csak a magamé, s egyedül lenni legszebb, pilláim alvó sásain el álmosul a könnycsepp. | ||||||||||||
Nem leszel mindig egyedül, eljön hogy újra betakarlak! együtt leszünk nagy hó alatt; jövök, még szeretni akarlak. Hozzád présel az áldott súly, elérlek, soha közelebben: csontomig érő remegés átjár mint ifjú közeledben. Megvársz? Csont számmal megcsókollak, csont kezem kezedre tapadhat csont karom karodba karolhat szeretlek, szeretni akarlak. Hajnal Anna | |||||||
| | |||||||
