Idézetek...amelyek megfogtak:)

Elképzelem, hogy egy napon felelni kell.

A szigorú bíró ezt mondja majd: ;Ne hazudj.

Nem igaz, hogy minden csak keserűség volt, csalódás, reménytelenség. Voltál boldog is. Ha nem is többször, egy pillanatra. Nevezd meg ezt a pillanatot."
Mit felelek majd? Lehajtom fejem, fülem vakarom. Nagy zavarban pillantok magam elé. Ezt felelem:

Igen, voltam boldog is.

Egészen biztosan voltam boldog is.

Még emlékszem is a boldogságra, itt van szájamban az íze, orromban az illata, idegeimben a feszültsége. Mikor is volt? A gyermekkorban?..

. Nem, a gyermekkor nem volt jó, sokat bántottak. Az ifjúkor, a férfikor?..

. A komor emlékek erősebbek, mindent eltakarnak. 

Mégis, mikor voltam hát boldog?..

. Most már tudom: a pillanatban, mely oly közömbös volt, hogy nem is emlékezem reá."

(Ég és Föld)Márai
  














  Paulo Coelho:
Dolgok,amiket megtanultam az élettől

"Hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk,

de magunkért csakis mi vagyunk felelősek. 

Hogy vagy Te tartod ellenőrzés alatt a tetteidet, vagy azok fognak Téged. 

Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt,

szembenézve a következményekkel. 

Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket

de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki.

Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni.

Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, 

ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. 

Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné.

Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki.

Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak.

Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod. 

Talán Isten úgy akarja, hogy találkozzunk sok nem hozzánk illő emberrel, mielőtt találkozunk az igazival. 

Így mikor végre találkozunk vele. Tudunk majd hálásak lenni ezért az adományért. "

Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen,
de ágyban végzem, néha ezt remélem.
Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.
Éltem - és ebbe más is belehalt már.
                                                    József Attila

 A nő...sokszor..

3 évesen: Amikor tükörbe néz egy királylányt lát.

8 évesen: Amikor tükörbe néz Hamupipőkét látja.

15 évesen: Amikor tükörbe néz egy rémséget lát (Anya, ilyen
fejjel nem mehetek iskolába!).

20 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túlsovány,túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" - de mégis úgy dönt,hogy attól még kimegy az utcára.

30 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány,túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" - de úgy érzi nincs már ideje változtatni rajta, szóval így megy ki az utcára.

40 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány,túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" - ám azt mondja,"de legalább tiszta vagyok" és kimegy az utcára.

50 évesen: Amikor tükörbe néz 'saját magát' látja és oda megy ahova akar.

60 évesen: Tükörbe néz és azokra az emberekre emlékezik, akik nem láthatják magukat a tükörben soha többé. Kilép az ajtón és meghódítja a világot.

70 évesen: Amikor tükörbe néz bölcsességet, tudást és vidámságot lát és élvezi az életet.

80 évesen: Nem nyűglődik a tükörrel. Csak felteszi a bíbor
kalapját és megy, hogy nevessen a világgal együtt.