Keresés ebben a blogban

2011. március 15., kedd

Ha...


Ha a nyár ujjhegyére vett

Gyermekkoromban csillag voltam
Szénaillat az esti réteken
Ha a töltésen elaludtam
Vigyázott rám a lombos végtelen
Hétpettyes álmaim kigyúltak
Ha a nyár ujjhegyére vett
És csápoló csöpp ösztönökkel
Lengtem a valóság felett--
(Szabó Éva)

2011. március 13., vasárnap

Fodor Ákos


Semmivel sem lett
jobb, csak kissé megfáradt
a gonoszsága.

Fodor Ákos

Garay Zsuzsanna


Ne faggass! Ne kérdezz! Így nem tudok.
Minden szó, amit magamról elárulok,
ajándék, neked. Szent titok,
csiszolatlan gyémántok,
melyekből kirakhatsz egy arcot,
aki talán én vagyok.

Garay Zsuzsanna

Csak néha fut fel a pupilla néma
függönye. Ekkor egy kép beszökik,
átvillan a feszült tagokon és a
szívbe ér - és ott megszünik.

Rainer Maria Rilke

szép a világ


Mert szép a világ, úgy találom
s a rút csupán a szépnek árnya;
mert szép a világ, mint egy álom,
mint egy istennek hajnalálma.

Babits Mihály

2011. március 8., kedd

olvastam valahol,,,de igaz:)




"Gondoljatok csak bele, 1990 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban,sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk,hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom.A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak,nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem.Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk
és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil.Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham.Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű, egyenes ági rokona.Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért.Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy Mc'Donaldson edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíros kenyérre,a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont "Bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt,a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban,a pre Domestos korban.
Ezek voltunk mi.
Hősök?
Talán.
Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak."