Keresés ebben a blogban
2011. november 27., vasárnap
Juhász Gyula.:Első szerelem,
Ady Endre: Elfogyni az ölelésben
2011. november 8., kedd
Reményik Sándor
2011. augusztus 24., szerda
Szép Ernő (1884-1953) Gyermekjáték (1912)
2011. augusztus 22., hétfő
2011. augusztus 2., kedd
Szalézi (Szt.) Ferenc A kereszt
Szalézi (Szt.) Ferenc
A kereszt
Azt a keresztet, ami most annyira nyomja válladat,
Mielõtt elküldötte volna hozzád az Úr,
Mindenható szemével megszemlélte,
Isteni értelmével átgondolta,
Bölcs igazságosságával megvizsgálta,
Szeretõ irgalmával átmelegítette.
Mind a két kezével megmérte,
Hogy egy milliméterrel se legyen nagyobb,
Egy milligrammal se nehezebb a kelleténél.
Azután megáldotta szent nevével,
fölkente kegyelmével,
beléje lehelte vigaszát,
és még egyszer rád és bátorságodra pillantott.
Így érkezett a mennybõl a kereszt,
mint Istened szeretetének irgalmas ajándéka.
József Attila - Az a szép régi...
2011. július 31., vasárnap
Gámentzy Eduárd :Most Ő jön. .
Gámentzy Eduárd :Most Ő jön. . .
Szóba álltam Istennel miattad!
Letérdeltem, elmondtam száz imát.
Segít majd, mert nagyon rég nem kértem,
Csak adtam, amit tőlem megkívánt.
- Sorolhatnám! – Mi értelme lenne?
Nem számít már, hogy mikor mit kapott.
- De most ő jön! – Tudja jól, hisz’ eljött,
S lehajtott fejjel végighallgatott!
Várnai Zseni: Éveim
Várnai Zseni
Éveim
Amikor negyven éves lettem,
nagyon sokalltam ezt a számot;
egy évecskét hát letagadtam,
hosszabbítván az ifjúságot.
Nem tudtam akkor, mily parázslón
ifjú, aki csak negyven éves,
s magamat csalva ragaszkodtam
ahhoz az egy ellopott évhez.
Mikor azután ötven lettem,
- de csak negyvenkilencet mondtam -,
ma már tudom, - én balga lélek,
akkor is még, mily ifjú voltam.
És egyre szörnyűbb évek jöttek:
milliók haltak, ifjan égtek...
nem számoltam már életemmel,
mindegy volt már: mióta élek.
Mindegy volt már, hogy meddig élek,
- sorsom a messzi csillagokban, -
harcoltam, írtam? árva lélek,
egy elvadult embervadonban.
Hány év repült el így fölöttem,
lehetne száz, vagy ezer év is,
volt úgy, hogy majdnem összetörtem,
aztán szívem föléledt mégis.
Élek, mint ősi tölgy az erdőn,
évgyűrűimmel megjelölve,
s lombkoronás, magas fejemmel
zúgom a dalt, - tán' mindörökre!
2011. április 28., csütörtök
A kertész
Rabindranat Tagore
A kertész
Titkos szavak
Nyakamba tennéd friss virágfüzéredet, kedvesem?
Hiszen tudod, koszorúmat azoknak fontam,
akik a képzeletemben élnek,
akik egy nem létező ország nem létező földjén laknak,
akikről a költő dalt énekel.
Szívet cserélni, kedvesem, késő,
túl késő van már az élet illatát egyetlen virágba zárni.
-- szétosztottam mindenem.
Tudod-e a varázsigét?
Valaki tudja-e a titkos szót, amely összegyűjtené,
és bezárná a szívembe, amit szétosztogattam?
Nem tehetek semmit a szívemmel -- a szívem mindenkié.
(Vágó Gy. Zsuszsanna fordítása)
2011. április 24., vasárnap
2011. április 10., vasárnap
2011. április 8., péntek
Fekete István:Hallgatom a szívem
Szilágyi Domokos:Búcsú
Az öröm illan...
Őri István: Éjjel nyíló rózsa
Őri István: ÉJJEL NYÍLÓ RÓZSA
A Tündérkert szebbnél szebb virágai között van egy,
amelynek erejét éjszaka láthatod meg: az Éjjel Nyíló Rózsa.
Ha odamész hozzá, megérinted a szirmait és beszélsz hozzá, elmondja neked az éjszaka titkait, amit csak ő lát, de amikor mesél, te is látni fogod.
Elmondja, hogy az éjszaka fényesebb, mint a nappal, fényei puhábbak, kedvesebbek és illatosabbak, mint a nappal fényei.
Az éjszaka fényei színesek és hangjuk is van: lágyabb, édesebb minden e világi melódiánál, mert a nyugovóra tért világ csendje szüli őket...
2011. április 7., csütörtök
Ady Endre:nem adom vissza
Szepes Mária
2011. április 3., vasárnap
2011. április 1., péntek
Márai Sándor:Kérdés, nagyon hangosan
Miért követsz, te mocskos bánat,
miért lépsz be előttem a szobába,
miért fekszel be előttem az ágyba,
ahol az öröm vagy a nyugalom várna nélküled,
miért érzem nyomodat minden tárgyon, melyet megérintek, minden poháron, melyből inni akarok,
minden szájon, amely fölé hajolok?
Nem ápollak bánat, nem melengetlek,
nem ünneplem árnyaidat.
Ordítva tagadlak,
kiabálva követelem az önfeledt és könnyű örömet,
nem cifrázlak szép, nemes szavakkal,
nem hiszem, hogy te vagy az igazság.
Csak azt tudom, hogy vagy.
Utállak.
2011. március 20., vasárnap
2011. március 15., kedd
Ha...
2011. március 13., vasárnap
Garay Zsuzsanna
szép a világ
2011. március 10., csütörtök
2011. március 9., szerda
2011. március 8., kedd
olvastam valahol,,,de igaz:)
"Gondoljatok csak bele, 1990 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban,sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk,hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom.A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak,nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem.Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk
és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil.Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham.Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű, egyenes ági rokona.Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért.Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy Mc'Donaldson edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíros kenyérre,a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont "Bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt,a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban,a pre Domestos korban.
Ezek voltunk mi.
Hősök?
Talán.
Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak."
2011. március 7., hétfő
2011. február 15., kedd
Almavirág...
Ma lelkemet..
Tóth Árpád! MA LELKEMET...
Ma lelkemet libegni bontom,
Mint zászlót zúgat szűzi szél,
Kitűzve büszke bástyaponton,
Magasra leng a horizonton,
És leng s ragyog és leng s zenél.
Ragyog és leng, mint drága kelme,
Melyet ha duzzaszt tiszta lég,
Úgy csattog, mintha énekelne,
S mint nagy selyemszárny, égbe kelne,
S kék keblére zárná az ég.
Áldás
Rabindranath Tagore: Áldás
Áldd meg ezt a parányi szívet, hófehér lelket,
mely elnyerte az ég csókját a földi életre.
Szereti a nap tündöklő fényét és az anyja
boldog mosolyát.
Nem gondol megvetéssel a porra, és nem vágyik
csillogó aranyra.
Áldd meg őt, és öleld szorosan a szívedre.
Száz keresztúton át idetalált. Ő tudja a
titkát, hogy választott ki a tömegből téged,
ajtód elé lépett, és kezedbe fogózva kérdezte
az útját.
Híven követ, csacsog, és nevet, és a szíve nem
ismeri a kételyt.
Õrizd hitét, vezesd biztos kézzel, és áldd meg őt.
Tedd a fejére a kezed, és kérd istenedet, hogy
ha parányi lába nyomában vészjósló hullámok
kelnek, fentről kapja a szelet, és kifeszített
vitorlákkal elérje a béke kikötőjét.
A nagy rohanásban ne felejtsd el őt, engedd,
hadd jöjjön közel szívedhez, s a kezed
pihentesd meg áldón a fején.
2011. február 13., vasárnap
Orvostudomány.
Az orvostudomány rövid története:
- Fáj a torkom!
Kr.e. 2000: Tessék, edd meg ezt a gyökeret!
Kr.u. 1000: Az a gyöker pogány dolog, mondj el egy imát!
Kr.u. 1850: Az az ima babonaság, idd meg ezt az elixirt!
Kr.u. 1940: Az az elixir kígyóolaj, nem tesz jót, nyeld le ezt a pirulát!
Kr.u. 1985: Az a pirula hatástalan, vedd be ezt az antibiotikumot!
Kr.u. 2001: Az az antibiotikum nem természetes! Tessék, itt egy gyökér......
Fabula.
Pilinszky János: Fabula
Hol volt, hol nem volt,
élt egyszer egy magányos farkas.
Magányosabb az angyaloknál.
Elvetődött egyszer egy faluba,
és beleszeretett az első házba, amit meglátott.
Már a falát is megszerette,
a kőművesek simogatását,
de az ablak megállította.
A szobában emberek ültek.
Istenen kívül soha senki
olyan szépnek nem látta őket,
mint ez a tisztaszívű állat.
Éjszaka aztán be is ment a házba,
megállt a szoba közepén,
s nem mozdult onnan soha többé.
Nyitott szemmel állt egész éjszaka,
s reggel is, mikor agyonverték.
2011. február 10., csütörtök
2011. február 8., kedd
Zsoltár.
Ratkó József:
Zsoltár
Az anyák halhatatlanok.
Csak testet, arcot, alakot
váltanak; egyetlen halott
sincs közülük; fiatalok,
mint az idő.
Újra születnek
minden gyerekkel; megöletnek
minden halottal - harmadnapra
föltámadnak, mire virradna.
Adassék nekik gyönyörűség,
szerelmükért örökös hűség,
s adassék könny is, hogy kibírják
a világ összegyűjtött kínját.
Talizmán
Weöres Sándor:
Talizmán
Elmegyek elmenni
maradok maradni
elmegyek maradni
maradok elmenni.
Szaladok szaladni
megállok megállni
szaladok megállni
megállok szaladni.
Fölkelek fölkelni
leülök leülni
fölkelek leülni
leülök fölkelni.
Születek születni
meghalok meghalni
születek meghalni
meghalok születni.
Kegyelem.
Reményik Sándor:
Kegyelem
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
akarsz, eget ostromló akarattal -
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Aztán elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor - magától - megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat - hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor - magától - szűnik a vihar,
Akkor - magától - minden elcsitul,
Akkor - magától - éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.
Newman, John Henry:
Alázat
Bókokat kaptam és hódolat is ért,
gyűlöltek vádlón s lenéztek.
De több volt az árny és illat
szívemnek, mint fény, igézet.
Mi más a szokás, mint kötelesség
tétje, nehéz súly s hurok.
S mi az alázat? - boldog hűség
a kereszthez, melyhez indulok.
Ez titkolt - még nem égi - válaszom,
bár onnét való is lehetne.
Javítgasd Istenem, s nagyon bízom,
hogy tetszésed bőven lesz benne.
Fordította: Megyeri Ábel
2011. február 5., szombat
Szeretet.
Bényei József
Köszönöm
Megköszönöm ezt az esőt is,
arcom fürdeni belemártom.
Köszönöm a levélneszezést
feketetörzsű körtefákon.
Köszönöm, hogy holnap is nap lesz,
s reggel talán felébredek még.
Köszönöm a hajnali csöndet,
s a mályvaszínű naplementét,
kudarcok, harcok buktatóit,
edző tüzét a szenvedésnek,
zászlót, könnyet, fejfát és bölcsőt,
ami csak volt. És azt, hogy élek.
2011. február 4., péntek
Csak....
Szememmel táncolt a szemed,
beszélt szememmel és ölelkezett:
sírás, csend, szigor és révület
- mi minden?
Csak szemem és szemed.
Ki végtelen feledésednek ajánlom
múló esetemet,
tőled, magamtól már csak azt kívánom:
ha találkozunk még, bárhol e világon,
ne kelljen elkapnod rólam tekinteted.
Szememmel táncolt a szemed,
beszélt szememmel és ölelkezett:
sírás, csend, szigor és révület
- mi minden? mi minden?
Csak szemem és szemed.
Fodor Ákos.
2011. január 31., hétfő
József Attila - Az a régi, szép asszony
akiben elzárkózott a tünde, lágy kedvesség,
aki a mezők mellett, ha sétálgattunk hárman,
vidáman s komolyan lépett a könnyü sárban,
aki ha rám tekintett, nem tudtam nem remegni,
azt a szép, régi asszonyt szeretném nem szeretni.
Csak látni szeretném őt, nincs vele semmi tervem,
napozva, álmodozva amint ott ül a kertben
s mint ő maga, becsukva egy könyv van a kezében
s körül nagy, tömött lombok zúgnak az őszi szélben.
Elnézném, amint egyszer csak tétovázva, lassan,
mint aki gondol egyet a susogó lugasban,
föláll és szertepillant és hirtelen megindul
és nekivág az útnak, mely a kert bokrain túl
ott lappang, elvezetni a távolokon által,
két oldalán a búcsút integető fákkal.
Csak úgy szeretném látni, mint holt anyját a gyermek,
azt a szép, régi asszonyt, amint a fényben elmegy.
2011. január 30., vasárnap
2011. január 29., szombat
Kylie Minoque - Where The Wild Roses Grow
They call me The Wild Rose
But my name was Eliza Day
Why they call me it I do not know
For my name was Eliza Day
From the first day I saw her I knew she was the one
She stared in my eyes and smiled
For her lips were the colour of the roses
That grew down the river, all bloody and wild
When he knocked on my door and entered the room
My trembling subsided in his sure embrace
He would be my first man, and with a careful hand
He wiped out the tears that ran down my face
They call me The Wild Rose
But my name was Eliza Day
Why they call me it I do not know
For my name was Eliza Day
On the second day I brought her a flower
She was more beautiful than any woman I'd seen
I said, "Do you know where the wild roses grow,
so sweet and scarlet and free?"
On the second day he came with a single red rose
He said: "Give me your loss and your sorrow"
I nodded my head, as I lay on the bed
"If I show you the roses will you follow?"
They call me The Wild Rose
But my name was Eliza Day
Why they call me that I do not know
For my name was Eliza Day
On the third day he took me to the river
He showed me the roses and we kissed
And the last thing I heard was a muttered word
As he knelt above me with a rock in his fist
On the last day I took her where the wild roses grow
And she lay on the bank, the wind light as a thief
And I kissed her goodbye, said, "All beauty must die"
And I lent down and planted a rose between her teeth
They call me The Wild Rose
But my name was Eliza Day
Why they call me it I do not know
For my name was Eliza Day
For my name was Eliza Day
For my name was Eliza Day
Louis Armstrong - what a wonderful world
All the men come in these places
And the men are all the same
You don't look at their faces
...
And you don't ask their names
You don't think of them as human
You don't think of them at all
You keep your mind on the money
Keeping your eyes on the wall
I'm your private dancer, a dancer for money
I'll do what you want me to do
I'm your private dancer, a dancer for money
And any old music will do
And the men are all the same
You don't look at their faces
...
And you don't ask their names
You don't think of them as human
You don't think of them at all
You keep your mind on the money
Keeping your eyes on the wall
I'm your private dancer, a dancer for money
I'll do what you want me to do
I'm your private dancer, a dancer for money
And any old music will do
2011. január 26., szerda
2011. január 22., szombat
Az életünk...
A teremtes kezdetén, az első nap, Isten megteremtette a tehenet és mondta neki: "Neked kinnt kell legyél a farmon, segítened kell a farmernak mindenben, a tűző napon, esőben, hóban, tejet kell adjál, borjúkat kell szüljél. Adok neked 60 év élethosszat." Erre a tehén válaszolt:
"Ilyen durva, kemény életet akarsz nekem adni 60 évig? Én inkább visszaadok 40-et, elég ebből az életből 20 esztendő is nekem.." Az Isten egyetértett.
A második nap Isten megteremtette a majmot és mondta neki:
"Neked szórakoztatnod kell az embereket, majomtrükköket csinalni, megnevettetni őket. Adok erre 20 évet."
A majom valaszolt: "Micsoda egy unalmas élet lenne ez, egész nap trükköket csinálni, majomkodni. Elég nekem 10 esztendő is erre, 10-et meg visszaadok." Az Isten a majommal is egyetertett.
A harmadik napon Isten megteremtette a kutyát es
mondta neki:
"Egész nap a kapuban kell üljél, és meg kell ugass mindenkit, aki csak elmegy a ház előtt. Adok neked 20 esztendő élethosszat." A kutya válaszolt:
"Ez nekem túl hosszú idő, ugatni egész nap, 20 esztendeig.
Visszadok 10-et, eleg nekem a maradek 10 is." Az Isten ezzel is egyetértett.
A negyedik nap Isten megteremtette az embert és mondta neki:
"Ne csinálj semmit egész nap, csak egyél, igyál, szórakozzál, játsszál, aludjál, szeretkezzél, élvezd az életet. Adok neked 20 esztendő élethosszat. " Az ember válaszolt:
"Nem addig van az! Az a 20 év túl rövid nekem erre a szép életre.
Van egy ajánlatom: úgysem kell Neked, Isten az a 40 év, amit a tehén visszaadott, meg az a 10 év, amit a majom adott vissza, meg az a másik 10 év sem, amit a kutyától kaptál vissza. Tudod mit, add ide nekem ezt a 60 esztendőt!"
Az Isten sóhajtott egyet és egyetértett az emberrel is.
Ezért van az, hogy az első 20 esztendőnkben nem csinálunk semmit egész nap csak eszünk, iszunk, szórakozunk, játszunk, alszunk, szeretkezünk, élvezzük az életet, a következő 40 esztendőnkben robotolunk, dolgozunk esőben, hóban, tűző napon, a következő 10 esztendőnkben trükköket csinálunk,
nevettetjük az unokáinkat, mint a majmok, és az utolsó tíz esztendőnkben csak ülunk a ház kapujaban és ugatunk, morgunk mindenkire, aki csak elsétál a ház előtt.
Buddha
“Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad.”
2011. január 21., péntek
"Embertestvér, ki erre jársz a nyáron,
a dombtetőn, barát vagy idegen,
ne gúnyolódj e három jómadáron,
kik itt lengünk a sárga zsinegen:
bőrünket, nézd, a víz lemosta régen,
nyelvünk megzöldült, mint a rézgaras,
és így forgunk a korhadó kötélen,
pökhendi táncban, mint a szélkakas;
hasunk, amelybe bort tömtünk s kalácsot,
mint vén ribancmell, ráncos, sárga folt,
s szívünk, amely a názáreti ácsot
sohasem dicsérte, már a sárba folyt.
Ne röhögd ki gyalázatunkat, vándor,
s ne csak mibennünk lelj bűnt és hibát,
s ha majd a meggymagot kiköpted szádból,
rebegj értünk egy Áve Máriát:
- hogy a gonosz Hold szarván el ne essen,
s az égig jusson e három zsivány,
s ruháik foltján többé ne nevessen
a grófkisasszony és az úrilány -
de kérd reánk az Úr kegyelmét,
hogy a bitóról hófehéren
megoldja Villon árva lelkét
Krisztus nevében.
Ámen, ámen."
(Villon- Akasztófavirágok balladája--részlet)
2011. január 17., hétfő
2011. január 14., péntek
2011. január 9., vasárnap
2011. január 4., kedd
Gámentzy Eduárd.
2011. január 3., hétfő
2011. január 2., vasárnap
Márai: Január.
Márai Sándor :Január
nézték a havas éjszakát, a múló időre gondoltak, a halottakra, az életre.
Mit is akarok, még az élettől?
– gondoltam, pezsgőspohárral a kezemben. – Élni végtelenül,
mint egy sejt, melynek egyetlen értelme és becsvágya a korlátlan létezés?
Nem akarok már végtelenül élni.
Mindent megkóstoltam, ízleltem a halált és az örömet.
Most már az élet értelmét akarom. Mi az élet értelme?
Az évek elhozták ezt a titkot is: egy reggel felébredtem és megtelt vele az életem.
Most minden egyszerűbb, érdekesebb és reménytelenebb.
Az élet értelme az igazság.
A tűnődés és a kétely, a kutatás és a kielégülés,
a tévedések és káprázatok, a jelenségek,
és az enyészet mögött van valamilyen közös értelem,
mely sugárzik és áthatol mindenen. Ez az igazság nem tételes.
Az élet eltelt azzal, hogy reméltem vagy vágyakoztam.
Ember vagyok.
Mindenfélét akartak tőlem: szerelmet és gyűlöletet,
embertelenséget és emberiességet, s mindenki az egészet akarta
. De az élet nem akart tőlem semmi mást, csak az igazságot.
Erre születtem.
Nehéz elismerni, még nehezebb elviselni.
De talán nem is lehet másként élni, csak az igazság jegyében.
Igaz, olyan ez az öntudat,
mintha valaki mindörökké dinamittal járna az emberek között.
Nem lehet „gyakorolni” az igazságot,
mert az emberi élet nem bírja el.
De tudni róla, hallgatagon, mint az Istenről: ez az élet értelme.
Mindent, amit az élet mutat, e különös és kegyetlen nagyítóüvegen át nézni,
melyet Isten adott nekünk, s melynek köznapi neve az értelem.
Már nem hiszek semmi másban,
nem vágyom egyébre, csak az értelem igazságára.
Mindenki meg akart alázni, magáévá akart tenni,
a tömeg és az egyesek is, a munka és a nők, a halál és az öröm
. De van egyfajta szabadság,
mindezen felül, amelyet nem vehetnek el többé tőlem.
Megértem valamire.
Az életre?
Vagy a halálra?
Az igazságra értem meg,
arra, hogy elviseljem, az értelem fegyverzetében, a világ és a halál ostromát.
Milyen érdekes és egyszerű most minden!
Régebben, a vágyak, az ábránd és a dőre reménykedés ködfátyola mögött
minden tetszetős és gyanúsan vonzó,kissé félelmes és veszélyes is
. Az idő megtanított reá, hogy a halál az élet egyik büszke ajándéka ,
magyarázat és válasz is.
Az értelem megtanított reá, hogy minden kielégülés adó a halálnak.
Valamilyen nagyon finom halálfélelem van az öröm alján.
De az igazság, mely egyszerre szólani kezdett hozzám az érzékelésből és az álomból,
a tapasztalásból és a gondolatból,
a versből és a tájakból, a zenéből és a tárgyakból,
ez a csodálatos, hideg fényű sugárzás,
ez a legfinomabb és legkegyetlenebb érzékelés
hideg és pogány ünneppé avatta az életet.
Vegyél karjaidba, Idő,
úsztass a végtelenség partjain.
Már nem félek ölelésedtől.
Nyitott szemmel fogadom, nem boldogan, nem boldogtalanul.
Ajándék..
Erdélyi Gábor: Ajándék
őszinte mosoly mögé rejtem
mit szám többé el nem mond
hogyan szeret
egy kedves bolond
Egy csöppnyi lélek
mi szememben csillan
nem könny
csendben kezedbe ejtem
és mikor elillan...
nem tudod
mit adtam neked...
Biztató magamnak...
Moretti Gemma :Bíztató, magamnak
arcodon szellő ujja kutatgat,
nádasok suhognak,
hosszú hajú fűzfa bűbájával befon.
Vonj tetőt belőle békéd, csended fölé,
hogy meg ne zavarja utcazaj, telefon.
Látod ?
gyertyákat gyújtanak a gesztenyék,
illatos-fényesen olajfa zöld ezüstje feléd világol,
Őrizzed jól,
ami megmaradt tisztának e feketére kormozódott világból.
Hallod ?
sirály sikolt, szitakötő zizzen,
ágról szirom pereg, pattog az esőcsepp falevél tenyerén.
Álmodj, játszd át magad életen, halálon, és minden rossz felett
a győztes te legyél.
a havasok nagyon lilák
s az erdő óriás vörös folt,
ne haragudj: nem volt virág.
De puszta kézzel mégse jöttem:
hol a halál nagyon zenél,
sziromtalan csokrot kötöttem,
piros bogyó, piros levél.
S most add a lelked: karcsú váza,
mely őrzi még a nyár borát -
s a hervadás vörös varázsa
most ráborítja bíborát.