Keresés ebben a blogban
2011. január 31., hétfő
József Attila - Az a régi, szép asszony
akiben elzárkózott a tünde, lágy kedvesség,
aki a mezők mellett, ha sétálgattunk hárman,
vidáman s komolyan lépett a könnyü sárban,
aki ha rám tekintett, nem tudtam nem remegni,
azt a szép, régi asszonyt szeretném nem szeretni.
Csak látni szeretném őt, nincs vele semmi tervem,
napozva, álmodozva amint ott ül a kertben
s mint ő maga, becsukva egy könyv van a kezében
s körül nagy, tömött lombok zúgnak az őszi szélben.
Elnézném, amint egyszer csak tétovázva, lassan,
mint aki gondol egyet a susogó lugasban,
föláll és szertepillant és hirtelen megindul
és nekivág az útnak, mely a kert bokrain túl
ott lappang, elvezetni a távolokon által,
két oldalán a búcsút integető fákkal.
Csak úgy szeretném látni, mint holt anyját a gyermek,
azt a szép, régi asszonyt, amint a fényben elmegy.
2011. január 30., vasárnap
2011. január 29., szombat
Kylie Minoque - Where The Wild Roses Grow
They call me The Wild Rose
But my name was Eliza Day
Why they call me it I do not know
For my name was Eliza Day
From the first day I saw her I knew she was the one
She stared in my eyes and smiled
For her lips were the colour of the roses
That grew down the river, all bloody and wild
When he knocked on my door and entered the room
My trembling subsided in his sure embrace
He would be my first man, and with a careful hand
He wiped out the tears that ran down my face
They call me The Wild Rose
But my name was Eliza Day
Why they call me it I do not know
For my name was Eliza Day
On the second day I brought her a flower
She was more beautiful than any woman I'd seen
I said, "Do you know where the wild roses grow,
so sweet and scarlet and free?"
On the second day he came with a single red rose
He said: "Give me your loss and your sorrow"
I nodded my head, as I lay on the bed
"If I show you the roses will you follow?"
They call me The Wild Rose
But my name was Eliza Day
Why they call me that I do not know
For my name was Eliza Day
On the third day he took me to the river
He showed me the roses and we kissed
And the last thing I heard was a muttered word
As he knelt above me with a rock in his fist
On the last day I took her where the wild roses grow
And she lay on the bank, the wind light as a thief
And I kissed her goodbye, said, "All beauty must die"
And I lent down and planted a rose between her teeth
They call me The Wild Rose
But my name was Eliza Day
Why they call me it I do not know
For my name was Eliza Day
For my name was Eliza Day
For my name was Eliza Day
Louis Armstrong - what a wonderful world
All the men come in these places
And the men are all the same
You don't look at their faces
...
And you don't ask their names
You don't think of them as human
You don't think of them at all
You keep your mind on the money
Keeping your eyes on the wall
I'm your private dancer, a dancer for money
I'll do what you want me to do
I'm your private dancer, a dancer for money
And any old music will do
And the men are all the same
You don't look at their faces
...
And you don't ask their names
You don't think of them as human
You don't think of them at all
You keep your mind on the money
Keeping your eyes on the wall
I'm your private dancer, a dancer for money
I'll do what you want me to do
I'm your private dancer, a dancer for money
And any old music will do
2011. január 26., szerda
2011. január 22., szombat
Az életünk...
A teremtes kezdetén, az első nap, Isten megteremtette a tehenet és mondta neki: "Neked kinnt kell legyél a farmon, segítened kell a farmernak mindenben, a tűző napon, esőben, hóban, tejet kell adjál, borjúkat kell szüljél. Adok neked 60 év élethosszat." Erre a tehén válaszolt:
"Ilyen durva, kemény életet akarsz nekem adni 60 évig? Én inkább visszaadok 40-et, elég ebből az életből 20 esztendő is nekem.." Az Isten egyetértett.
A második nap Isten megteremtette a majmot és mondta neki:
"Neked szórakoztatnod kell az embereket, majomtrükköket csinalni, megnevettetni őket. Adok erre 20 évet."
A majom valaszolt: "Micsoda egy unalmas élet lenne ez, egész nap trükköket csinálni, majomkodni. Elég nekem 10 esztendő is erre, 10-et meg visszaadok." Az Isten a majommal is egyetertett.
A harmadik napon Isten megteremtette a kutyát es
mondta neki:
"Egész nap a kapuban kell üljél, és meg kell ugass mindenkit, aki csak elmegy a ház előtt. Adok neked 20 esztendő élethosszat." A kutya válaszolt:
"Ez nekem túl hosszú idő, ugatni egész nap, 20 esztendeig.
Visszadok 10-et, eleg nekem a maradek 10 is." Az Isten ezzel is egyetértett.
A negyedik nap Isten megteremtette az embert és mondta neki:
"Ne csinálj semmit egész nap, csak egyél, igyál, szórakozzál, játsszál, aludjál, szeretkezzél, élvezd az életet. Adok neked 20 esztendő élethosszat. " Az ember válaszolt:
"Nem addig van az! Az a 20 év túl rövid nekem erre a szép életre.
Van egy ajánlatom: úgysem kell Neked, Isten az a 40 év, amit a tehén visszaadott, meg az a 10 év, amit a majom adott vissza, meg az a másik 10 év sem, amit a kutyától kaptál vissza. Tudod mit, add ide nekem ezt a 60 esztendőt!"
Az Isten sóhajtott egyet és egyetértett az emberrel is.
Ezért van az, hogy az első 20 esztendőnkben nem csinálunk semmit egész nap csak eszünk, iszunk, szórakozunk, játszunk, alszunk, szeretkezünk, élvezzük az életet, a következő 40 esztendőnkben robotolunk, dolgozunk esőben, hóban, tűző napon, a következő 10 esztendőnkben trükköket csinálunk,
nevettetjük az unokáinkat, mint a majmok, és az utolsó tíz esztendőnkben csak ülunk a ház kapujaban és ugatunk, morgunk mindenkire, aki csak elsétál a ház előtt.
Buddha
“Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad.”
2011. január 21., péntek
"Embertestvér, ki erre jársz a nyáron,
a dombtetőn, barát vagy idegen,
ne gúnyolódj e három jómadáron,
kik itt lengünk a sárga zsinegen:
bőrünket, nézd, a víz lemosta régen,
nyelvünk megzöldült, mint a rézgaras,
és így forgunk a korhadó kötélen,
pökhendi táncban, mint a szélkakas;
hasunk, amelybe bort tömtünk s kalácsot,
mint vén ribancmell, ráncos, sárga folt,
s szívünk, amely a názáreti ácsot
sohasem dicsérte, már a sárba folyt.
Ne röhögd ki gyalázatunkat, vándor,
s ne csak mibennünk lelj bűnt és hibát,
s ha majd a meggymagot kiköpted szádból,
rebegj értünk egy Áve Máriát:
- hogy a gonosz Hold szarván el ne essen,
s az égig jusson e három zsivány,
s ruháik foltján többé ne nevessen
a grófkisasszony és az úrilány -
de kérd reánk az Úr kegyelmét,
hogy a bitóról hófehéren
megoldja Villon árva lelkét
Krisztus nevében.
Ámen, ámen."
(Villon- Akasztófavirágok balladája--részlet)
2011. január 17., hétfő
2011. január 14., péntek
2011. január 9., vasárnap
2011. január 4., kedd
Gámentzy Eduárd.
2011. január 3., hétfő
2011. január 2., vasárnap
Márai: Január.
Márai Sándor :Január
nézték a havas éjszakát, a múló időre gondoltak, a halottakra, az életre.
Mit is akarok, még az élettől?
– gondoltam, pezsgőspohárral a kezemben. – Élni végtelenül,
mint egy sejt, melynek egyetlen értelme és becsvágya a korlátlan létezés?
Nem akarok már végtelenül élni.
Mindent megkóstoltam, ízleltem a halált és az örömet.
Most már az élet értelmét akarom. Mi az élet értelme?
Az évek elhozták ezt a titkot is: egy reggel felébredtem és megtelt vele az életem.
Most minden egyszerűbb, érdekesebb és reménytelenebb.
Az élet értelme az igazság.
A tűnődés és a kétely, a kutatás és a kielégülés,
a tévedések és káprázatok, a jelenségek,
és az enyészet mögött van valamilyen közös értelem,
mely sugárzik és áthatol mindenen. Ez az igazság nem tételes.
Az élet eltelt azzal, hogy reméltem vagy vágyakoztam.
Ember vagyok.
Mindenfélét akartak tőlem: szerelmet és gyűlöletet,
embertelenséget és emberiességet, s mindenki az egészet akarta
. De az élet nem akart tőlem semmi mást, csak az igazságot.
Erre születtem.
Nehéz elismerni, még nehezebb elviselni.
De talán nem is lehet másként élni, csak az igazság jegyében.
Igaz, olyan ez az öntudat,
mintha valaki mindörökké dinamittal járna az emberek között.
Nem lehet „gyakorolni” az igazságot,
mert az emberi élet nem bírja el.
De tudni róla, hallgatagon, mint az Istenről: ez az élet értelme.
Mindent, amit az élet mutat, e különös és kegyetlen nagyítóüvegen át nézni,
melyet Isten adott nekünk, s melynek köznapi neve az értelem.
Már nem hiszek semmi másban,
nem vágyom egyébre, csak az értelem igazságára.
Mindenki meg akart alázni, magáévá akart tenni,
a tömeg és az egyesek is, a munka és a nők, a halál és az öröm
. De van egyfajta szabadság,
mindezen felül, amelyet nem vehetnek el többé tőlem.
Megértem valamire.
Az életre?
Vagy a halálra?
Az igazságra értem meg,
arra, hogy elviseljem, az értelem fegyverzetében, a világ és a halál ostromát.
Milyen érdekes és egyszerű most minden!
Régebben, a vágyak, az ábránd és a dőre reménykedés ködfátyola mögött
minden tetszetős és gyanúsan vonzó,kissé félelmes és veszélyes is
. Az idő megtanított reá, hogy a halál az élet egyik büszke ajándéka ,
magyarázat és válasz is.
Az értelem megtanított reá, hogy minden kielégülés adó a halálnak.
Valamilyen nagyon finom halálfélelem van az öröm alján.
De az igazság, mely egyszerre szólani kezdett hozzám az érzékelésből és az álomból,
a tapasztalásból és a gondolatból,
a versből és a tájakból, a zenéből és a tárgyakból,
ez a csodálatos, hideg fényű sugárzás,
ez a legfinomabb és legkegyetlenebb érzékelés
hideg és pogány ünneppé avatta az életet.
Vegyél karjaidba, Idő,
úsztass a végtelenség partjain.
Már nem félek ölelésedtől.
Nyitott szemmel fogadom, nem boldogan, nem boldogtalanul.
Ajándék..
Erdélyi Gábor: Ajándék
őszinte mosoly mögé rejtem
mit szám többé el nem mond
hogyan szeret
egy kedves bolond
Egy csöppnyi lélek
mi szememben csillan
nem könny
csendben kezedbe ejtem
és mikor elillan...
nem tudod
mit adtam neked...
Biztató magamnak...
Moretti Gemma :Bíztató, magamnak
arcodon szellő ujja kutatgat,
nádasok suhognak,
hosszú hajú fűzfa bűbájával befon.
Vonj tetőt belőle békéd, csended fölé,
hogy meg ne zavarja utcazaj, telefon.
Látod ?
gyertyákat gyújtanak a gesztenyék,
illatos-fényesen olajfa zöld ezüstje feléd világol,
Őrizzed jól,
ami megmaradt tisztának e feketére kormozódott világból.
Hallod ?
sirály sikolt, szitakötő zizzen,
ágról szirom pereg, pattog az esőcsepp falevél tenyerén.
Álmodj, játszd át magad életen, halálon, és minden rossz felett
a győztes te legyél.
a havasok nagyon lilák
s az erdő óriás vörös folt,
ne haragudj: nem volt virág.
De puszta kézzel mégse jöttem:
hol a halál nagyon zenél,
sziromtalan csokrot kötöttem,
piros bogyó, piros levél.
S most add a lelked: karcsú váza,
mely őrzi még a nyár borát -
s a hervadás vörös varázsa
most ráborítja bíborát.