"A legjobb gyógyszer bánat és sajgó seb ellen: rá sem gondolni !"
Mit jelent ez?
Hogy mindig ott vagy, ahová figyelsz.
Ha elfoglalja magát az ember olyasmivel, ami a figyelmét leköti - nem fáj a fájdalom.
Azt éled, amire figyelsz.
Az erős fájdalomnak azért van hatalma fölötted, mert iszonyatos erővel magához rántja a figyelmedet.
Nem tudsz másra figyelni csakis a fájdalomra.
Nem tudsz és nem is akarsz. Tehetetlenül nézed s nem tudod levenni róla a szemedet.
Elbűvölt a kín.
Magához rántotta a figyelmedet a fájdalom - és képtelen vagy azt akarni, hogy ne fájjon...
"Nem gondolni" valamire nem lehet - de helyette valami másra gondolni, méghozzá nagyon erősen: lehet. Nagy bajok esetén mindig igyekszem uralni a figyelmemet.
Én nem engedem magam arra gondolni, amire az önsajnálatom, a gyengeségem és a bennem síró gyerek akar.
A gondolkodásunk ugyanis irányítható.
Eltéríthető.
Éppen az erős figyelem által.
Másra összpontosítható.
Vagyis a gondolatunk uralásának titka nem az, hogy mire gondolunk - hanem hogy mire figyelünk.
A fájdalomra csak addig van értelme figyelni, amíg termékeny és gazdagít.
Onnan kezdve, hogy értelmetlenül gyötör, jogom van megszabadulni tőle.
Jogom van máshová nézni, mint ahol a sebem van.
Jogom van derűsnek lennem, ha bajban vagyok. Kinevetni a végzetet.
Jogom van fölfelé nézni. Az égre, a sűrű felhők mögött látható egyetlen csillagra - ha odalent vihar, eső vagy áradás van...
Ilyenkor tanul meg az ember élni, reménykedni, nem félni, nem összetörni - s főleg önmagába kapaszkodni.
Nincs erősebb társam, mint önmagam.

És sohasem arra gondolok, ami lehúz - hanem arra, ami fölemel.

" Nincs jobb gyógyszer bánat és sajgó seb ellen: rá sem gondolni!"

Ez az én morfiumom.

Használd!

Ne mondd el, hogy tőlem kaptad.

Müller Péter