Engem ma a hallgatag álom kivetett hangos partjaira.
Sárban görgetett, sziklához ütött,
míg szennyesen és fájva kiáltottam kedvesemnek: ;Ments meg kedvesem!
Ma reggel, mikor elsőt csilingeltek a villamosok, oly csöndes volt még, lehetett hallani a szomszéd apácák klastromából
hogy kondul imára a kis harang.
Kedvesem kinyújtotta karját - ő maga is az álom hajótöröttje volt, s a Valóság szennyes és sziklás partjain találkoztunk,
mint szegény Robinsonok, kiknek most majd el kell indulni valami barátságtalan idegen föld belseje felé, ahol a Törzsek laknak s idegen, féltékeny szemekkel néznek meztelen és vadan.
Mint indián faluhoz érve, csilingelés, harang muzsika fogad, de majd elvész a harci zsivajban; fogságra hullunk. s kínoznak, míg eljön értünk az Álom, a mentő hajó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése